Zuango (Király Emese) lakása meglepetésként pottyant az életembe.
Épp olyan viharos gyarsasággal jött a "készítsünk egy tervet", mint ahogy anno a megismerkedésünk zajlott 2 évvel ezelőtt.
Összefutottunk, beszélgettünk kicsit és máris olyan volt, mintha régen ismernénk egymást.
Pont így volt ez a lakásával is.

A lakás egy XIII. kerületi, tetőtéri mosókonyhából lett kiharapva.
A feljutás vadregényes, a lakás alaprajza erősen zikk-zakkos.

Bár az ajtóig eljutás a lépcsőházban még izgalmas,
és még az ajtón belépve is oké,
de onnantól kezdve át kell küzdenie magát az embernek mindenféle akadályokon.

Bútorok sarkai néznek szembe, magasan lévő polcok szekrények"támadnak" a fejre,
a tér szűkül és amikor befordulunk a sarkon a célegyenesbe, akkor ruhásszekrények állnak őrt,
szépen lépcsőzetesen méginkább leszűkítve a teret.
És minden bútor különböző.
(egyszer majd megírom
"a lakásválasztás és automatikus élettér kialakulás összefüggése a személyiséggel" jegyzetet is,
de nem most)

Nem azért van ez így, mert Emesének így tetszett.
Azért van ez így, mert így jött  az évek során.

Mert kellett egy szekrény a ruháknak és aztán kellett még egy.
Mert adott volt a konyhabútor és mert kell valahova rakni a téli cipőket..stb.stb.

Ez ilyen, és mindannyian ismerjük ezt a dolgot.
és természetesen nem csak a a lakásunkból, hanem az életünkből is.

Először összegyűjtük a dolgokat
és egyszercsak eljön az idő, amikor a dolgok, amiket összegyűjtöttünk sokan lesznek. Túl sokan.

És akkor rendet kell rakni, levegőt kell venni, teret kell adni magunknak.

Kisebb lépésekben ez történik meg, amikor csak rendet rakunk.
A havi-heti-napi felhalmozott tárgyak-ruhák a helyükre vándorolnak és a tér és mi is levegőt kapunk.

Nem tudom, hogy másoknál hogy van, de velem úgy,
hogy amikor rendet rakok,
akkor egyszercsak TÉNYLEG világosabb lesz a lakásban.
Ilyenkor szoktuk vigyorogva azt mondani, na, újra áramlik a csí.

Nagyobb léptékben pedig a lakásfelújítás jelenti ugyanezt.

Ilyenkor elérkezik az idő, hogy ne csupán a napi problémákat oldjuk meg,
hanem az életünknek mélyebb rétegeibe is belenyúljunk és rendberakjuk az alapokat.

Két dolog szokott ilyenkor történni általában:
Vagy nekilátunk a lakásunknak
vagy elkezdünk a lelkünkben jól körülnézni és önsegítő könyveket olvasni
...
vagy mindkettő egyszerre.

És ilyenkor kapcsolódik a kérdések sorába szép lassan
a Mi az, ami tetszik.

A "mi az ami tetszik?",
"mi az amire szükségem van?" kérdésekre
általában még saját magunk megtaláljuk a választ.

Az hogy ezek a dolgok "hogyan passzolnak össze?",
illetve "mik még azok a lehetőségek, amiket nem veszünk észre?"
az egy másik kérdéskör,

És ebben tud egy jó szakember hathatós segítséget nyújtani.

Lélek esetében egy jó pszichológusról  ( és/vagy  természetgyógyászról, kineziológusról )
Lakás esetében pedig egy jó belsőépítészről  ( és/vagy lakberendezőről ) beszélek.

Emese 30 körüli, elképesztő és energikus.
Évek óta pakol a lelkében.
Szép lassan, ahogy az lenni szokott megérkezett a lakásfelújítás vágya is
És magával hozta
a "mi az ami tetszik", "hogyan szeretnék élni" kérdéskört a fizikai környezetre vonatkozóan.

És akkor jöttem én a képbe.

És hogy mi is történt?
Leültem a lakásában és míg Ő pakolt
Mi beszélgettünk

Beszélgettünk
Szokásokról, színekről, formákról, elképzelésekről
Funkciókról és helyekről
Életről, Világról és Szerelemről.

Aztán rajzoltam neki egy vázlattervet.
Ő pedig beleszeretett a tervekbe, mert passzolt.
Az eredményről mellékelem a képeket.
Ez egyenlőre még terv.

De Emesét ismerve, hamarosan valósággá válik.
(Folytatjuk.)

Itt pedig arról olvashattok, hogy Benne hogyan zajlik ez a folyamat.


Share



Leave a Reply.