Az a helyzet, hogy a Laposa Pincészet tényleg nagyon nagyon szép épület
és én is nagyon örülök neki,
hogy az Archdaily szavazásán ez az épület lett 2010 legjobb ipari épülete.

És besírtam a gyönyörűségtől, amikor nézegetve a képeket láttam,
hogy az üvegfelületek előtt is folytatódik az a nagyon szép és finom, szőlőinda lenyomat/árnyék motívum,
ami tájba emeli ezt a nagyvonalú, letisztult formát :
Én tudom, hogy nekem, mint építésznek egyébként is szeretnem "kell"
a nyersbeton felületet,
az egyszerű, szép letisztult formákat,
a nagyvonalú tömegalakítást.

Ez a "ház" mindhárom kitételnek megfelel,
ebből kettőt nagyon is bírok, egyben viszont nem hiszek és most itt coming-out-olok:

Az a helyzet, hogy én nem szeretem a nyersbeton felületet.

És most senki ne jöjjön a zseniális Tadao Ando-val vagy az igazán finom munkát végző IVANKA betonnal.

Tadao Ando épületei is rohadósnak néznek ki, a mindenféle csapadékok miatt,
bármennyire is elképesztően csodálatosak, de tényleg.
Az Ivanka beton cuccai, pedig dög-nehezek, csipkefinomságuk ellenére,
nyilván pont emiatt hiszem el, hogy valóban betonból vannak.

Tudom, hogy a forma és az anyagválasztás tökéletesen passzol egymáshoz ebben az esetben
és haladó, kortárs, építészetes szemmel is szép és harmonikus ez a ház.

Én csak nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog ez az épületkomplexum kinézni mondjuk két év múlva,
és tényleg Isten adja, hogy ugyanilyen gyönyörűséges maradjon.

És arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog kinézni, mondjuk, 70 év múlva...

Lehet, hogy, ahogy öregszem, úgy sodródom az organikus felé (jajjaj..bajszom is lesz, biztos nemsokára...)
De nekem ez az, ami igazán együttműködik a környezettel..
Tudom, tudom.....a hó elolvad...



Leave a Reply.